26. Fiú lesz vagy leány?

A magzat nemének előrejelzése ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Több ezer évvel ezelőtt a várandós nő vizeletével öntözött búzaszemek csírázásából nemcsak a várandósságra, hanem a kikelő növény leveléből a magzat nemére is próbáltak következtetni. Máig él az a régi megfigyelés, hogy fiúmagzat esetén a has elődomborodik, „hegyesebb”, „a teher elöl van a hasban”, míg leánynál az anya hasa szélesebb, laposabb, ellenben a far kiemelkedőbb, a nő „farosabb”. Hasonló hiedelem, hogy a várandós nő arca tiszta, úgy fia lesz, ha pedig májfoltos, szeplős, úgy leánya. Ezekben a méhen belüli magzat által termelt nemi hormonok bizonyára szerepet játszanak, tehát több mint hiedelemről van szó.

Az elmúlt évtizedekben jött divatba néhány „tudományosnak” álcázott ajánlás, amivel befolyásolhatónak ígérik a várható magzat nemét. Elméletileg a fogamzás idején 50-50 % az esélye annak, hogy fiú vagy leány lesz az utód. A fiúk esékenyebbek, ezért a spontán vetélések között gyakoribb a hímnemű, és születéskor már valamivel több leány születik mint fiú. (A fiúk, férfiak életkilátásai a születés után sem javulnak, a nők kb. 10 évvel élnek tovább mint a férfiak.)

Jó pénzért dilettánsok gyakran vállalkoznak tanácsadásra, és különböző „recepteket” ajánlanak arra, hogy a fogamzás előtt a leendő magzat nemét befolyásolják. Nem tartom elfogadhatónak annak a módszernek a propagálását sem, amely az ondósejtek speciális centrifugálásával „állítja elő” a több X kromoszómát, illetve a több Y kromoszómát hordozó ondósejtek koncentrátumát, melyek méhűrbe történő befecskendezése megváltoztatja az 50-50 %-ot, mondjuk 80-20 %-ra, de mivel a módszer nem 100 %-os, tisztességes ember nem vállalkozik arra, hogy a módszert propagálja, sőt „laboratóriumában” alkalmazza.

Ma a józan emberek többsége boldog ha egészséges gyermeke születik függetlenül annak nemétől. Két-három azonos nemű gyermek után szokott néha felmerülni az igény, hogy ellenkező nemű gyermeket szeretnének, de az orvosi etika nem tartja elfogadhatónak, hogy ennek befolyásolása érdekében tudományos módszereket vegyenek igénybe. Elvileg két évtizede van arra lehetőség, hogy az asszisztált reprodukciós eljárások során a kívánt nemű elő-ébrényeket ültessük vissza az anyaméhbe, de ez csak nemhez-kötötten öröklődő betegségekben engedélyezet. (Az első ilyen beavatkozást Magyarországon tíz évvel ezelőtt végeztük az általam vezetett klinikán.)

Annak viszont régi hagyománya van, hogy egyes családok, dinasztiák fiút szeretnének, mert fiú utód nélkül nincs kire szálljon a vagyon, vagy például a trón. Az angol királyok között a „legkülönlegesebb” VIII. Henrik volt, aki a 16. század elején uralkodott és hat felesége közül kettőt lefejeztetett, kettő pedig a gyermekágyi láz áldozata lett. Első felesége leányt szült neki, fiú utódai mind meghaltak. Született egy törvénytelen fia is, aki azonban fiatalon elhunyt, megakadályozva ezzel a királyt, hogy biztosíthassa számára a trónutódlás lehetőségét. A csapodár király érvénytelenítette első házasságát, hogy hivatalosan is összeköltözhessen kiválasztott udvarhölgyével, aki ígéretet tett arra, hogy fiút fog neki szülni. Azonban ő is leányt szült, majd többször vetélt, és vérfertőzésre hivatkozással (állítólag saját bátyjától próbált teherbe esni, hogy fiút szülhessen) a király mindkettőjüket lefejeztette. Harmadik felesége végre fiút szült neki, aki VI. Edward néven kilenc évesen lett VIII. Henrik utóda, a király két lánya Mária és Erzsébet csak Edward után kerültek az örökösödési sorba.

Öt évszázaddal később, a közelmúltban 2011-ben az angolok változtattak az örökösödési protokollon, és kimondták, hogy a jövőben nemétől függetlenül az elsőszülött gyermek a trónörökös. És mondja valaki, hogy az angolok nem elég rugalmasak!

Következik: 27. A nemhez-kötött öröklődés