25. A nemi vonzalom biológiája

Az utódnemzés elemi ösztön, ez a feltétele a faj fennmaradásának. A párzásra kész nőstény viselkedésével és külsejével (pl. ivarszíneivel) igyekszik közösülésre ingerelni, szexuálisan izgatni a partnert, a hím pedig ilyenkor mindent elkövet, hogy a nőstényt fellelje, nászra bírja, s vele párosodjék. Az állatoknak szexuális szükségleteik vannak, sokféle és jellegzetes szexuális tevékenységük ezer és ezer generáció során alakult ki.

Az igazi belső megtermékenyítés először a hüllőknél, a madaraknál és az emlősöknél fordul elő. A hüllők és a madarak kloákájuk összeérintésével párosodnak. A hím kloákája hosszúkás résű, mely mögül a párzószerve kitüremkedik és mereven behatol a nőstény csatornácskájába. A nőstények váladékukkal csalogatják közelükbe a hímeket, amikor eljön a párzás ideje (krokodiloknál pl. évente egyszer).

A madarak többsége megannyi nyelven, de párja számára érthetően, gyönyörű dalokkal fejezi ki szexuális vágyódását. A sok ezer madárfajnál pompásabbnál pompásabb nászruhában táncolva szinte mindenfajta szerelmi játék és küzdelem előfordul.
Az emlősök nemi tevékenységét az ösztön és a tapasztalat koordinálja. Az egyes állatcsoportokat sorra véve, a párkapcsolat hiányától a házasságszerű, monogam kapcsolatig minden elképzelhető szaporodási viszony fellelhető. Az emlősök nemi aktusa a rovaroknál és a halaknál megfigyelhető elképesztő változatossághoz mérten csaknem egyhangú. Az évnek csak bizonyos időszakában lehetséges a nemi egyesülés.

Az állatvilágban tehát sok esetben megfigyelhető, hogy az utódnemzés szexuális élménnyel társul, de a két funkció egymástól függetlenül is létezhet. Szinte kizárólag az emberben tapasztalható, hogy a nemi egyesülés nemcsak utódnemzési célokat szolgál, hanem része a harmonikus párkapcsolatnak és a kölcsönös örömszerzésnek, sőt elengedhetetlen feltétele az egészséges testi és lelki életvitelnek. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy egy hím oroszlán naponta több mint százszor párzásra bírja (kényszeríti?) nőstény társát, és nem valószínű, hogy ezekből az egyesülésekből néhánynál több szolgálná a faj fennmaradását. A hím oroszlán egyébként nősténye kölykeit is képes megölni, csak hogy az anyjuk ne szoptasson, tehát minél előbb képes legyen párzásra.

Emberben genetikai felépítésünk megnyilvánul partnerválasztásunkban, illetve a női és a férfi szépségről alkotott képünkben is. A felmérések tanúsága szerint a nők többre értékelik az intelligencia, a gyengédség és a figyelmesség jeleit, mint a testi megjelenést; többre tartják a viselkedésbeli finomságokat, mint a szexuális nyitottság szembeötlő jegyeit.

A nők ma már nem testi, hanem érzelmi támaszt várnak el, olyan férfit akarnak, aki figyelmesen meghallgatja érzéseiket. A nők esetében a reproduktív életszakasz során a kihordható gyermekek száma korlátozott, ezért kényesek a „minőségre”. A nő a partnerét ösztönösen a lehető legnagyobb gondossággal igyekszik kiválasztani, hogy reprodukciója a lehető legkiválóbb „minőségű” egyeddel történjék. A promiscuitas a nő számára nem jelent biológiai értelemben hasznot. A férfiakat viszont természetüknél fogva polygamnak tartjuk. A férfiak olyan társat keresnek, akinek szüksége van rájuk, és aki megbecsüli őket.

Genetikai késztetésünk egyrészről egy egységes szexuális eszménykép irányába vonz bennünket, másrészről viszont ugyanilyen erők hajszolnak a változatosság felé. Ha mind ugyanolyanok lennénk, nem tudnánk párt választani. Ráadásul biológiai egyformaságunk azt eredményezné, hogy pl. az első jól alkalmazkodó kórokozó eltörölné az emberiséget a Föld felszínéről. Az evolúció a változatosság irányába tör, különféle egyének és különféle szexuális vonzódások felé. Versenyzünk ugyan a partnerért, de sokszor alapvetően eltérő kritériumok szerint. Az évmilliók során kialakult szexuális magatartás nemcsak megdöbbentően ésszerű és demokratikus, hanem könnyebbé és érdekesebbé is teszi az emberi életet. A féltékenység és a tulajdonlás ösztöne éppúgy öröklődik, mint a hűtlenségé. E két egymásnak ellentmondó genetikai program hozza létre a világszerte ismert emberi szexuális viselkedésmódot, egyrészt a partneri ragaszkodást és hűséget, másrészt az egyes világrészeken törvényes polygamiát, illetve világszerte a monogamia és a titkos viszonyok egyvelegét, amely egyébként alapvető szerepet játszik a nemi úton terjedő betegségek kialakulásában és terjedésében.

Következik: 26. Fiú lesz vagy leány?