20. A méhlepény korai leválása

A méhlepény a magzat megszületése után válik le a méh faláról, hiszen funkcióját betöltötte. Akkor van baj, ha a lepény a magzat megszületése előtt leválik, ezt nevezzük korai lepényleválásnak (szaknyelven abruptio placentae). Terhesség alatt ez az egyik legsúlyosabb szövődmény, ami mind az anya, mind a magzat életét közvetlenül veszélyezteti. A kóros állapot lényege, hogy a méhfaltól elváló lepény mögött felgyűlik a vér, és a vérzés, valamint a gyakran beinduló alvadási zavar az anya életét elvérzéssel fenyegeti, míg a megzavart lepényi funkció a magzatban oxigénhiányos állapotot, végső esetben elhalást okoz. A terhesek 1 %-ában fordul elő, és a magas vérnyomással szövődött terhességeket nem számítva a legváratlanabbul bekövetkezhet.

Egy szülészorvos pályafutása során nagyon sok ilyen esettel találkozik. Emlékszem olyan esetre, amikor autóbaleset kapcsán elszenvedett ütés következtében vált le a lepény a magzat halálát okozva, az anya életét gyors műtéttel még sikerült megmenteni. Sok olyan sápadt, elesett állapotú várandós nőre emlékszem, akiket kétségbe esve kísért be mentővel a társa a klinikára, de a magzatot már nem lehetett megmenteni. Volt olyan esetem is, amikor az édesanya már a mentőben meghalt.

Volt egy betegem, akinek az első terhességének 36. hetében sürgős császármetszést kellett végezni korai lepényleválás miatt. (Ilyen betegem természetesen több is volt.) Annyiban egyedi az ő története, hogy a második terhességét zavartalanul kiviselte és nem volt magas vérnyomása. A harmadik terhességét már felszabadultan vállalta, azonban abban a terhességében is megemelkedett a vérnyomása, dagadt a lába, a fehérje megjelent a vizeletében. A lepény már a 32. héten levált, az időben elvégzett császármetszés mind az anya mind a magzat életét megmentette. Ezt követően elmagyaráztam a házaspárnak, hogy miért lehetett kétszer ilyen súlyos szövődménye, a középső terhességét pedig miért viselhette ki zavartalanul.

A terhesség egyik gyakori szövődménye a magas vérnyomás, a fehérjevizelés és a testszerte jelentkező vizenyő, amelyet együttesen szaknyelven praeeclampsiának (ejtsd: préeklampszia) nevezünk. Ez a betegség valószínűleg védekezési reakció a várandós nő szervezetének részéről az 50 %-ban idegen (apai) fehérjéket tartalmazó magzattal szemben. Valószínűleg az apa antigénjeinek erőssége határozza meg, hogy kialakul-e a betegség. Van amikor az apa fehérjéi nem annyira idegenek az anya fehérjéi számára, ekkor a terhesség nem jár a magas vérnyomás szövődményével. Ha viszont nagyon idegen az apai antigén, akkor kialakul a kóros állapot és az azzal gyakran együtt járó korai lepényleválás. Ez lehetett a magyarázata, hogy nem mind a három terhességben jött létre a betegség és a következményes lepényleválás.

Minden várandós édesanya számára tanulság kell, hogy legyen, hogy a terhesség során jelentkező vérezgetés, akár csak barnás pecsételés is azonnali nőgyógyászati ellátást igényel. Ezzel az éberséggel sok magzat és édesanya élete megmenthető.

Következik: 21. A véletlen emlékezőképessége